A Fohász a festészet újjászületéséért c. szobrot a Festészetet Kedvelők Köre Magyar Zsidó Egyesületet (Mazsifest) állította kettős cél által vezérelve, amelyek szorosan összefonódnak: személyes cél és szakmai cél.

A Mazsifest akkor már 16 éve törekedett a kortárs festészet népszerűsítésére.

Ebbe a vonulatba illeszkedik a szobor létrehozása is, amit Szilas Judit emlékének szenteltünk.

Az Egyesület evvel az alkotással juttatja kifejezésre soha nem múló tiszteletét és örök szeretetét Szilas Judit elhunyt alapító tagtársunk felé.

Reméljük, hogy a művészet eszközével sikerült örök emléket állítunk feledhetetlen egyéniségének.


 

   A tábla szövege:  "FOHÁSZ A FESTÉSZET ÚJJÁSZÜLETÉSÉÉRT ÁLLÍTOTTA AZ EGYKORI NEMZETI SZALON HELYÉN A FESTÉSZETET KEDVELŐK   KÖRE SZILAS JUDIT EMLÉKÉRE"

  A szöveg hátterében az egykori Nemzeti Szalon sziluettje látható.

Kalmár János szobrászművész pályaműve, a szakmai zsűri döntése alapján, négy terv előtt nyerte el a megbízást.

A szakmai cél:

A festészet az idők folyamán a többi társadalmi alrendszerhez hasonlóan saját törvényei szerint változott. A festők munkájukban, első sorban a vizuális logikát követve, önálló képi világot teremtenek, amelyet ez a belső törvényrend igazgat. Az európai festészetben valamilyen mértékben mindig benne rejlett e képi világot teremtő aktus, egyértelművé azonban a reneszánsz során vált. Folyamatosan csökkent mind a reprezentatív, mind a szimbolikus funkció, pusztán a vizuális igazságra koncentráltak. A folyamat Kandinszkij művészetében fogalmazódott meg paradigmatikus tisztaságában.

A festészet temetése már 1839 januárjában Párizsban elkezdődött, miután egy korabeli természettudós előadást tartott a fényképezésről, és Paul Delaroche, a híres portréfestő a következő nyilatkozatot tette: "Mától a festészet halott".

Ezt a megállapítást figyelembe nem véve a XIX. és XX. században a festészet soha nem látott fejlődésen ment át. Mégis a halál diagnosztizálására több szakember talált alkalmat végig a XX. században, Wilhelm Worringeren, és Arthur C. Danton át másokig.

Látjuk, hogy a festészet útja az önelvűvé válás folyamata volt, a festészetben a festészeti kérdések vizsgálatára való törekvés primátusa uralkodott.

Na és most, ennek elérése után mi következik?

Fohászkodunk a festészet újjászületéséért, hogy ismét az ember álljon a középpontban!

Ez az egykori Nemzeti Szalon által kijelölt hely alkalmas az „újjászületésnek” mintegy gyújtópontjául szolgálni, ezért áll itt a szobor.