2017. 10. 05-én Konok Tamás műtermében tettünk egy felejthetetlen látogatást.
Konok Tamás maga egy csoda, zseniális társalkodó. Közvetlen, élvezetes, humoros stílusával mesélte el hosszú, kalandos élete egyes epizódjait, véleményét a képzőművészet és általában a művészetről.
Egyik párizsi kiállításán a vendégkönyvébe egy ismeretlen látogató a következőket írta: „Elvágyódás a térbe, de meggyökerezés a föld mélyébe". "Törekvéseim legszebb jellemzése volt e tömör bejegyzés" - mondta Konok Tamás. A művészet szinte minden ágára fogékony, okos, intelligens, nagyon is szeretni-való egyéniség. Erre mondják, hogy életre szóló élmény. "Anyám felmenőiről több ismeretem van, mint apám családjáról. Anyai nagyapám Sándy Gyula, a Műszaki egyetem tanszékvezető professzora volt, a budapesti Széll Kálmán téri Posta Palota és számos középület és templom építője. Ő volt első tanítómesterem a rajzolásban és festésben. Dédapám id. Sándy Gyula festőművész és rajztanár, és ősöm volt Ferenczy István is, az első magyar szobrász. Apai ágon pedig Huszár Adolf, a pesti Deák szobor alkotója. Nevem visszafelé olvasva is konok. Abban azonban, hogy konok lennék, Tamás vagyok…"
Röviden csak pár tetszőlegesen kiragadott állomás az életpályájából. 1945-től 1950-ig a győri Zeneművészeti Konzervatóriumban tanult. Kiválóan hegedül. Munkásságára tudat alatt is hatással volt az évekig tartó rendszeres hegedű és kamarazenei gyakorlás, a fellépések sora. A non-figuratív műveinek ritmusa egy-egy klasszikus vagy modern zenemű ritmusa. Az odafigyelés a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre, a mű egészének interpretálása… – ezek a közös problémák megjelennek a társművészetekben is. 1953-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán. 1959-ben Párizsban telepedett le, 1970-ben megkapta a francia állampolgárságot. A francia Nemzeti Érdemrend lovagja, a Nemzet Művésze cím birtokosa, Prima Primissima-díjas alkotó. 1998-ban Kossuth-Díjas. 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Közép Kereszt Polgári fokozatát, 2008-ban a Magyar Festészet Napja Alapítvány Életműdíját, 2010-ben HUNGART életműdíjjal ismerték el munkásságát. Nyilván nem (csak) a díjak számítanak, de azért szégyenleni sem kell azokat.