1. február 13-án 16 óra

  Farkas István festőművész kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában

 

Képeinek hangulata általában meghatározatlan, szavakkal nehezen megfogalmazható félelmet, fenyegetést sugároz. Gyakran megjelenik például egy lakatlannak látszó ház, melynek eredete, mint kutatások felderítették, egy olaszországi háborús emléke. A művészetét kommentáló Benedek Marcell írja, hogy Farkas látszólag békés nyári teraszt ábrázoló képén egy fehér asztalka és szék 'gonosz' benyomást kelt. Egyik leghíresebb képe (A szirakuzai bolond) éppúgy enyhén groteszk és egyúttal ijesztő, mint egy másik, vörös szakállas férfit ábrázoló festménye. Képeinek perspektívája majd mindig kicsit eltér a realista táj-ábrázolásban megszokottól: olykor, mintha nagylátószögű kamera ábrázolná az enyhén torzult, tágas, mégis valamiképp zárt, menekülésre alkalmatlan világot. Az ebben a térben megjelenő figurák mintha valami borzalmas titok birtokában lennének, melyet sohasem mondanak el.

“Farkas István azok közé a nagyszerű kevesek közé számít, akik távoli világok felé indultak el valamit keresni és megtalálták önmagukat” – írta Kassák Lajos.

FESTÉSZETET KEDVELŐK KÖRE – a művészeti szépség Klubja 

Találkozunk 16 óra előtt 10 perccel a Magyar Nemzeti Galéria előtt. Budapest, I. Szent György tér 2.