FESTÉSZETET KEDVELŐK KÖRE – a művészeti szépség Klubja
November 18. csütörtök 16 óra.
Élő klasszikusok: Tárlatlátogatás Hencze Tamás kiállításán a Prestige Galériában,
Fiatal koromban a modernizmussal indultam, nagy hatással volt rám. A fő irányzat akkor az informel volt, az adott nekünk indíttatást, de én más felé fordultam, mert nem tudtam abban a feszültségben élni, ami a gesztus festészethez kell. Nálam a gesztus átalakult, és ennek technikai oka van. Henger használatával inkább létrehozhatok illúzionisztikus felületeket, mint ecsettel.
A mozgás, a változás mindig érdekelt. A minket körülvevő végtelen tér titokzatos mozgásai inspirálják működésemet. Képeimen felül egy geometrikus történet van, lenn az ösztönösebb. A fenti tudatosan kiszerkesztett, az alsó spontán.
Munkáimon gyakran vannak szétfröccsenő pacák, szándékaim szerint ezekkel a mozgást, az erőt érzékeltetem. Úgy gondolom, hogy fontos, hogy jelentése legyen a képnek. Előfordulhat, hogy egy gesztus jelentés nélküli, de lehet, hogy megtöltődik jelentéssel. A jelentés bennünk – művészben és a nézőben – attól függően alakul ki, hogy milyen asszociációs vagyonnal rendelkezünk. Például egy piros tér jelölhet valakinek egy fajta fontos, szép teret, míg másnak esetleg csak egyszerű piros szín. A jel megelőzi a jelentést! A nyitott művek szabadon hagyják a jelentést és szeretem, ha képeim előtt a nézők elmélkednek.
Rendezettség kell a képre, minden szabálytalanság ellenére: ha a rend összejön, és esztétikailag jól van megfogalmazva, akkor a művész elégedett lehet a művével. A színek számomra nagyon fontosak, kontrasztokkal dolgozom, pl. fekete-fehér-piros.
Miről szólnak a munkáim? Korszakaimon áttekintve azt mondhatom, hogy a mozgásról, a változásról, ez minden képem sajátja. És benne vannak a tér finom mozgásai.
A munka folyamán az ember bizonyos változásokra figyel fel. Kiinduláskor mozgásba hozom az anyagot, és ez a mozgás - ha szerencsém van - átmegy szellemi térbe. Bár eltervezem műveimet, de a munka során érzem és teret hagyok a változásoknak. (Hencze Tamás)
 | Hencze Tamás: Piros Jel |
FESTÉSZETET KEDVELŐK KÖRE – a művészeti szépség Klubja
November 25. csütörtök 16 óra.
Tárlatlátogatás Kalmár János szobrászművész kiállításán az Aulich Galériában.
„A szobor számomra emberi jelenlétet, alakot jelent. Formarendjében arányt, változásaiban mértéket, történéseiben etikát. Emberi jelet testesít meg, mely szakrális térré változtatja át semleges környezetét.
Életem fizikai történéseinek megértéséhez elsősorban nem azok következményeivel, hanem lelki okainak megismerésével foglalkoznom. Ezért a szobor nem fizikai történések, hanem lelki folyamatok eredménye. A lelki helyzeteknek olyan fizikai jelképeit keresem, melyek képesek azt közvetíteni. Megközelítéstől vagy az elvontság mértékétől függetlenül az emberről szólnak.
A szobor fizikai jelenléte megtévesztő, mert az csak eszköz. Annak ad testet, ami természeténél fogva láthatatlan. Amit megidéz, amire utal ,- amiről az élet szól -, rejtve marad. A szobor életem megértésének eredménye és lenyomata, mely arról a térről beszél, amelyben élek." (Kalmár János)
 | Kálmár János: Hátradőlő alak |