FESTÉSZETET KEDVELŐK KÖRE – a művészeti szépség Klubja
Június 3. csütörtök 16 óra
Kósa János (48) festőművész bemutatkozása
Kamara kiállítással és vetített képekkel kísért előadásában a művész beszél munkásságáról, ars poétikájáról.
Kósa János és felesége Hajdú Kinga a hazai realista festészeti színtér két kulcsfigurája, akik már a kilencvenes években megvetették az ezredfordulós technorealizmus-virágkor ágyát.
A művészpárból Kósa János képviseli a nagyétvágyú, posztmodern vizuális macsót, Hajdú Kinga pedig a nőies, csipkeszerű finomságot.
Kósa János energikus, erőszakos és filozofikus. Követhetetlen posztmodern eklektika szerint halmozza egymásra a múlt vizuális törmelékeit, legyen az lángoló El Greco-i figura, laptopon dolgozó hacker, kövérkés barokk puttó, a cipőjét fűző Rimbaud, Picassótól kölcsönzött afrikai maszk vagy a szocializmus tárgykultúrája, Neo Rauch modorában. Tud könyvillusztrátorként szerény lenni és monumentális freskófestőként nagyszabású. Szürreális jelenetei nem szenvtelen technorealista vásznak, Kósa a régimódi allegóriák nyelvén beszél az őt körülvevő világról, a legvidámabb barakk történelmi abszurditásától az akadémikus művészképzésben tapasztalt furcsa anomáliákig.
(forrás: @Rieder Gábor 2008. szeptember 10.)
 | Kósa János: Hacker II. |
 | Kósa János: Utómunkálatok |
Június 10. csütörtök 16 óra
Tárlatlátogatás Fehér László „2007-2010 között készült művek" c. kiállításán a Csók István Képtárban Székesfehérváron
"Fehér nemcsak átalakítja a fényképen látható látványt, nemcsak redukálja a részleteket vagy éppen monumentálissá növeszti az esetleges motívumokat, hanem a hétköznapi látványban fedez fel egy olyan világot, amelytől - attól kezdve, hogy ő meglátta -, többé nem lehet eltekinteni. Azt veszi észre, ami egyébként láthatatlanul lappang a világban, de ami bizonyos pillanatokban mégis képes éreztetni a hatását. A véletlenszerűben fedezi fel a törvényszerűt, a pillanatnyiban a maradandót. Az elmúlóból bontja ki azt, ami soha nem múlik el. Pályája kezdetétől ez jellemzi a festészetét. Képei: megannyi memento. Még pontosabban: memento mori. Igaz, képein elvétve találni konkrét, tematikus utalást a halálra. Fehér festészetét is a piramisok mélységes csendje hatja át. Döbbenetesen néma ez a festészet - mert a szituációk, amelyeket a hétköznapokból kiemel, térből és időből is ki lettek szakítva. Nemcsak két évtizeddel ezelőtt, hanem most, a kör alakú festmények esetében is. A folyóparton heverő férfialak, a vízben anyja mellett úszkáló gyermek vagy a sziklára felkapaszkodott kislány: valamennyien saját örökkévalóságukba dermedtek bele... Memento mori: az európai művészet egyik nagy témája ez, a rómaiak óta. Fehér László ennek hagyományát folytatja; a halál témájával viaskodik, anélkül, hogy ennek bármilyen melodrámai vagy szentimentális felhangot adna."
(a szöveg részlet a katalógus előszóból, írta Földényi F. László)
Tárlatvezető Izinger Katalin művészettörténész, a kiállítás kurátora
 | Fehér László munkája |