Tolvaly Ernő festőművész (1947-2008) életének és művészetének bemutatása a Bálint Házban
Előadó Zászkaliczky Anna Eszter.
A művészi tevékenységnek és a műtárgy fogalmának újragondolása Tolvaly Ernő pályafutásának állandó jellemzője volt.
Az elmúlt hét-nyolc évben festészete sajátos módon "archaizálódott". Úgy értjük, hogy képei mintha a francia impresszionizmus - elsősorban a nyolcvanas évektől világszerte új fénybe állt Claude Monet - műveinek új szempontú analízisét végezték volna el:
azaz virtuális optika- és léptékváltással vizsgálták meg a színviszonyok, színmegfelelések és a nyomhagyás mozzanatait.
Tolvaly Ernő: Lomb, 1999.
Később ragyogó, majd az idők folyamán egyre halálosabban szikkadt fűzöld lombsátrakba, lombzuhatagokba rejtette a szeretett Monet-tól megidézett gesztusokat. Igaz ezeknek az eredetükhöz-eredetihez már csak a delejes áttétel folytán volt közük.
Végül két út keresztezi egymást Tolvaly Ernő képein valóban montázsszerű szintézisben. Nem az ismétlés monotóniája jelenik meg a korábbi formák és érzetek megidézésében. Amellett, hogy a már ismert törött rózsaszín, fűzöld vagy homokszürke ecsetnyomok között új és "váratlan" színek (már-már Van Gogh-os sárga és vörös festékpászmák) villannak fel, inkább az eltökélt fokozás érződik az egymást fedő, egyben erősítő síkokon, melyek átjárhatók a szó szoros és átvitt módján is.
FESTÉSZETET KEDVELŐK KÖRE – a művészeti szépség Klubja
Találkozunk 4 óra előtt 10 perccel a Bálint Házban