november 19-én 16 óra
Tárlatlátogatás Jakatics-Szabó Veronika festőművész Supra urbem című kiállításán a Molnár Ani Galériában
Jakatics-Szabó Veronika munkája 2015
Jakatics-Szabó Veronika (1983) ezen a kiállításon is ’urbanus pictus’-ként, azaz városi festőként jelenik meg, magánmitológiát teremt a nyilvános kiállítótérben.
A városban élő ember mindennapjaiból indul ki és eljut alapvető egzisztenciális kérdésekhez. Ezek már tágabb léptékű vonatkozásokkal is bírnak, s ezáltal az egyén érzelmeinek megjelenítésén túl a szociális és a politikai jelenségek is a művész figyelmének körébe kerülnek.
A művek sajátos hangulatot árasztanak: egyrészt a letisztult formáknak és visszafogott színeknek köszönhetően régmúlt korokat idéző, antikizáló szimbolika jut eszünkbe róluk.
Ugyanakkor a szokatlan képkivágás és a többször is szemünkbe ötlő angol szavak a mai világra reflektálnak. Jakatics-Szabó műveiben nem újdonság a kép és szó összekapcsolása, azonban ezeknek az óriásbetűs szavaknak nincs narratív vagy a megértést segítő szerepük; inkább egyfajta fenyegető, kiáltásnak is tekinthető jelekként szerepelnek.
A művésznő képeit az a paradox stílus uralja, melyet mágikus realizmusnak neveznek, és amelybe Magritte-ot vagy Chirico-t szokás sorolni.
Láthatunk itt egyszerű egyéni sorsokat (Change c. kép), ugyanakkor egy országot, akár világot hatalmában tartó embereket is (Politikusok). ’Városember (Transzláció)’ c. képei egyrészt Radnóti sorait juttatják eszünkbe; „...térkép e táj...”, másrészt a transzláció szó középkori eredetű: a szentek ereklye-holttestének elmozdítását, elszállítását jelenti.
Jakatics-Szabó Veronika képeiből bár lehangoló valóság árad, művei mégis magukban rejtik a változást hozó remény lehetőségét: alakjai – a mitologikus kifeszítettség ellenére – élőnek, közelinek tűnnek. Művei nem konkretizálnak, csak általánosítanak. Nem tolakodva, de kritizálnak.
FESTÉSZETET KEDVELŐK KÖRE – a művészeti szépség Klubja
Találkozunk 16 óra előtt 10 perccel a Molnár Ani Galériában, Budapest, VIII. Bródy Sándor u. 22