május 15-én 16 óra
Tárlatlátogatás Reigl Judit festőművész „Űr és extázis” c. kiállításán a Ludwig Múzeumban
Tárlatvezető: Kopeczky Róna kurátor
Reigl Judit festőművész 1923-ban született Kapuváron, 1950 óta Franciaországban él és dolgozik. Azon ritka magyar származású művészek egyike, akit az Egyesült Államokban is számon tartanak, és akinek munkássága az európai és amerikai absztrakció hagyományait sajátos módon ötvözi.
André Bretonnak, a szürrealizmus atyjának meghívására 1954-ben kiállított a szürrealisták galériájában. A szürrealisták vizuális programja azonban túl szűknek bizonyult a festő számára. Igyekezett kitörni az előírt, kizárólagosan figuratív kifejezési módból. Ebben található valójában Reigl Judit életművének lényege.
Az illusztratív kereteket korán szétrobbantva automatikus, geszturális absztrakt írásszerű jelekkel kezdett kísérletezni már 1952-ben. A figurativitásból való kitörés egyben a szürrealizmus túllépését is jelentette a művész számára. Ezen formai kérdéseken túl, Reigl Judit a szürrealistákkal ellentétben a festményt nem csupán a lélek, a tudatalatti lenyomatának tekinti, hanem a szabadjára engedett testi energiákat befogadó felületnek is, amelyen a nem kevert alapszínekkel (sárga, fekete, kék, piros), az indusztriális festék matériájával megküzdő testét eszközként használja.
A figurativitásból, a formai korlátokból való kitörés az „űr” elérését eredményezi, amiből új születhet. A lelki és testi energiák egyenrangú felszabadítása pedig egy extatikus alkotói állapothoz vezet. Erre a két mentális motívumra támaszkodik például a Robbanás (1955−1958) című képe, amelyet 1965-ig több sorozat követ utalva kozmoszi látképekre és fizikai törvényekre.
Reigl Judit festménye: Robbanás, 1956.
Reigl Judit festészetében 1966-ban tér vissza először a figura, ami egyben egy újabb ciklus nyitányát jelzi. Az Homme (Ember, 1966−1972) című sorozatban monumentális fehér vagy fekete alapon sárga, piros és kék, függőlegesen ábrázolt lebegő emberi testekkel, testrészletekkel és áramvonalas torzókkal szembesülünk.
Ebből a figuratív kalitkából másodjára szabadítja ki magát, a művész ismét eléri az űrt, amiből új születhet: a Déroulement (Folyamat, 1973−1985) című sorozatban a zene mint az extázis elérését elősegítő élmény adja meg az impulzust, a ritmust és a struktúrát.
Művészetében 1988-tól újból megjelenik az emberi figura.
A Ludwig Múzeumban megrendezésre kerülő kiállítás ennek a rendkívüli életműnek a különböző problematikáit és stációit igyekszik tematikusan és kronologikusan bemutatni.
http://www.ludwigmuseum.hu/site.php?inc=kiallitas&kiallitasId=894&menuId=43
FESTÉSZETET KEDVELŐK KÖRE – a művészeti szépség Klubja
Találkozunk 16 óra előtt 10 perccel a Ludwig Múzeum pénztáránál